Olvassátok el!!!
2007 május 7. | Szerző: lovelyzi
Ezt a cikket ajánlom mindenkinek, sztem bőven van benne igazság, és nagyon eltalálta a szerző!!!
2007 május 4. | Szerző: lovelyzi
Ma bejöttem melózni, és agyalok, de egyfolytában!
Vajon a jelenlegi(egyetlen) pasi az életemben miként gondol rám? Persze ehhez tudnotok kell, hogy régóta nyúzzuk már egymást, most hogy jan-ban újra összepörögtünk, kicsit komolyabbnak éreztem a dolgot. De (és megint ez a hülye szó), mi van ha csak én érzem így?
Annyi shit után, amit az ember lánya kap, és ugye nem akar többet, amint jön egy kis jó dolog, azonnal kombinálna, hogy vmi ne stimmeljen, hiszen ezt szokta meg!
Én legalábbis…Jó lenne erről beszélni, de ugyan ki mer ilyen kényes témákat bolygatni? És ha rosszul sül el? Azt pedig nagyon nem szeretném…Lehet hogy másfelé is kellene nézelődni? De hol?
Lemegy az ember lánya bulizni, hadd ne soroljam, kiket lát legnagyobb százalékban..a 16-18 éves szemtelen kölyköt, a 23-25 éves pasikezdeményt, aki még élni akar, tehát csak szórakozik mindenkivel, vagy a jóval 30 feletti pasit, akin meg már elgondolkodunk , hogy ugyan, ennyi idősen mit keres itt, ja és kit??pláne ha még a gyűrű is ott figyel az ujján..szóval ismerkedni, így?
Persze azért néhány nőt sem kell félteni, tudom én, de azoknak bezzeg mindig összejön!
Szóval inkább maradok a régi és mostani emberemnél, akivel viszont nem tudom mire jutok..ez így konkrétan elég gáz…
vicc
2007 május 3. | Szerző: lovelyzi
Amúgy ezt ma kaptam, sztem jóóóó:D
Scientists have finally discovered what’s wrong with the male brain:
On the left side, there is nothing right, and on the right side,
there is nothing left..
2007 május 3. | Szerző: lovelyzi
Köszi a hozzászólásokat!:)
Szóval Távozz tőlem Sátán:)és jelen esetben ki a Sátán?:)na jó, ez szar volt…
Egyik barátnőmnek épp az a baja, hogy összepörgött egy olyan sráccal, már kb egy éve, akivel nincsenek együtt normálisan, persze néha jó ha ott van neki, de el nem felejti állandóan azt felhozni, hogy ők csak barátok!!Nehogy szegény mást akarjon….amúgy nem is akar, hiszen tudja , nem neki való az ilyen..de tudjátok hogy van ez, aki egyszer beleesik a gödörbe, elég nehezen mászik ki belőle…
Ő most próbál kikapaszkodni , remélem sikerülni fog neki! Nekem sikerült már párszor, gondolom Nektek is.
Az én esetemben mondjuk annyira nehéz néha az elfogadás, hogy az kell, hogy még 2 jókorát belémrúgjanak, de akkor aztán soha többé nem veszek fel telefont, és szóba sem állok az illetővel, akármilyen szép emlékeink is vannak. (Most is van egy ilyen)
Szerintetek igaz az, hogy amelyik vonat elment , az már nem jön vissza?
De őszintén!!!!:)
2007 május 3. | Szerző: lovelyzi
Szerintetek miért van az, hogy mi állandóan kombinálunk??Én ezt a tulajdonságomat utálom a legjobban…Lehet, hogy semmi gáz nincs, de mi van ha igen? És ez a hülye “HA”..ezt is utálom…meg a “DE” a másik “kedvencem” még.
Mindig ott bújkál bennünk a kisördög, és nekem legalábbis elég nehéz lepattintani..Ti hogy csináljátok?
folytatás
2007 május 2. | Szerző: lovelyzi
Szóval osszuk meg tapasztalatainkat egymással, kinek hogyan sikerül illetve hogyan nem?:)
Egy balul elsült randi, kapcsolat után hajlamosak vagyunk magunkban keresni a hibát, hogy vajon mi lehetett velünk a baj…én is sokszor tettem ezt…de feltétlen csak mi lehetünk a hibásak???
Szerintem nem, viszont keményen túlkomplikáljuk a dolgokat, pedig az egész olyan egyszerű: nem Ő volt a hozzánk való.
De nehéz ezt elfogadni, és az ember lánya hajlamos elméleteket gyártani… sajnos mi bonyolultabban működünk, mint a másik nem. De hogy is lehetne könnyen elfogadni dolgokat, amikor olyan jól megvagy valakivel, a tenyerén hordoz, kedveskedik, és egyik napról a másikra alattomosan hátba döf és közli, hogy neki ez nem kell…és jönnek a szokásos indokok: még élni akar, hozzám nem ő való, hanem sokkal jobbat érdemlek (könyörgöm, hadd döntsem el én, hogy ki kell nekem!!!!), nem bírja a kötöttséget (én sem, de az most mellékes) és különben is: haverok , buli, Fanta! Puff, kész, ennyi volt, és mi agyalni is kezdünk: mi volt a baj??
Na, szóval ,minden elismerésem annak, sőt irigylem is azt a nőt, feltéve ha van ilyen, akivel még nem történt hasonló…
Helló Mindenki!
2007 május 2. | Szerző: lovelyzi
Hát sziasztok!
Amint a blog jellemzéséből is láthatjátok, a téma állandó és egyre bonyolultabb, legalábbis nekünk nőknek..:)
Miután a hétvégén 2 olyan újabb sztorival szembesültem, hogy azt már elhinni is nehéz, úgy gondoltam/tuk (esetleg barátnőim majd beszállnak), hogy blogot indítunk.
Immár teljesen mindegy, hogy magyar, svéd, angol vagy bármilyen más nemzetiségről van szó, a lényeg egy: aki galibát okoz, az pasi.
Most már nemzetközi viszonylatban van tapasztalatunk, és hát mondanom se kell, több a kellemetlen, mint a kellemes…Mert azért az is akad, de kevés, túlságosan is…
De nem adjuk fel, mert ugye mi nők, javíthatatlanul romantikusak vagyunk:)))És azért csak hiszünk benne, hogy vhol a msáik felünk még ránk vár:))
2007 május 23. | Szerző: lovelyzi
Képzeljétek! Most boldog vagyok!!:)))
Persze az Istenért sem akarom elkiabálni…de rájöttem, hogy tényleg az a legjobb, ha az ember őszinte, és elmondja mit szeretne a másiktól!
Hiszen a pasik se gondolatolvasók, honnan tudnák, hogy mit akarunki, ha el se mondjuk??illetve a legtöbbször szóba se merjük hozni, nehogy tönkretegyük a pillanat varázsát!
Hát, én kockáztattam, mondtam én mindent, hogy mit akarok, és lám, működik:)
Persze, maradjon így, ismétlem, elkiabálni nem szeretném.
De végre BOLDOG vagyok:)
Oldal ajánlása emailben
X